A hódmezővásárhelyi pap a katolikus tanítással ment szembe a vasárnapi mise végén

Úgy érzem meg kell szólalni. Ideje visszanézni a blogra és írni valamit. De már annyian leírták, hogy a papok ne politizáljanak... mi újat írhatnék még erről?  Pedig van mit! A legtöbben pont egy elég alapvető érvkészlethez nem nyúlnak, ami pedig mindig a végső szót mondja ki az egyházi vitákban: a Tanítóhivatal dokumentumai. Nézzük, mit mond a Tanítóhivatal! Ehhez az Egyház társadalmi tanításának kompendiumát fogom használni.

Az Egyház és a politikai közösség kapcsolatáról:

"Az Egyház tiszteletben tartja a demokratikus rend jogos autonómiáját. Nem feladata, hogy állást foglaljon egyik vagy másik intézményes vagy alkotmányos megoldás javára, és az sem tiszte, hogy politikai programok méltatásába bocsátkozzék, hacsak nem vallási és erkölcsi következményeikkel kapcsolatban." (424. pont)

Mondhatja persze a vásárhelyi plébános, hogy igenis hatása van a vallásra: ennyi támogatást egyik kormánytól sem kapott az egyház, mint a mostanitól. Az már elég ok a méltatásra, hogy tömi a zsebünket pénzzel? Baromságnak hangzik, ugye? Mert az is. Lehet méltatni egy kormányt, ha megszünteti a halálbüntetést, vagy olyan menekültpolitikát alakít ki, ami Ferenc pápának megfelel, esetleg vasárnapi boltzárral segíti a munkavállalókat, de azért méltatni, mert pénzt ad, nemcsak tévedés, hanem hiteltelenít is.

A hívek és a politika viszonyáról:

"A keresztény hit kívánalmai egyetlen politikai álláspont keretei között aligha lesznek megtalálhatók; azt  feltételezni, hogy egyetlen párt vagy politikai tábor maradéktalanul betöltené a keresztény hit és élet elvárásait, veszedelmes félreértéshez vezet. A keresztény olyan pártot nem találhat, amely teljes egészében megfelelne a hitéből és egyházhoz tartozásából fakadó erkölcsi elvárásoknak. Ezért a valamely politikai táborhoz tartozás sohasem lehet ideologikus, hanem mindig kritikainak kell lennie, miáltal a pártot és annak politikai programját arra ösztönzi, hogy egyre nagyobb figyelmet szenteljen annak a valódi közjónak a megvalósítására, amelyhez az ember lelki célja is hozzátartozik." (573. pont)

"A pártok, a hozzájuk való csatlakozás, illetve azoknak a személyeknek a megválasztása, amelyekre és akikre a közéletben bízni óhajtjuk magunkat, minden ember lelkiismeretének felelőssége, ám mégsem lehet kizárólag egyéni döntés: A keresztény közösségekre tartozik, hogy országuk helyzetét a valóságnak megfelelően elemezzék, az evangélium változtathatatlan szavainak fényénél megvilágítsák, és az Egyház társadalmi tanításából merítve határozzák meg a döntés szempontjait, a cselekvés irányait. Minden esetben érvényes, hogy senkinek sem szabad az Egyház tekintélyét a maga véleményének a támogatására kisajátítani Éppen ellenkezőleg a hívek őszinte párbeszéd útján iparkodjanak magukat megértetni másokkal, a kölcsönös szeretetet gyakorolva és mindenekelőtt a közjóval törődve." (574. pont)

Ezek azok a pontok, amit ma minden magyar kereszténynek be kéne vésni az agyába. Nem a fidesz A Keresztény Párt, és még csak nem is a KDNP az! Nincs olyan, hogy a keresztény ember erre vagy arra kell, hogy szavazzon. Mindenki a saját lelkiismerete alapján kell hogy szavazzon, nyilván a keresztény tanítást figyelembe véve. "Dehát a többi párt támogatja az abortuszt/drogot/stb." A fidesz betiltotta az abortuszt? Nem. A fidesz a keresztény tanítást képviseli a migráció kérdésében? Nem. Mindegyik pártról fel lehet sorolni, hogy miben egyezik és miben tér el a katolikus tanítástól, innentől kezdve pedig mind a lelkiismeretünkre vagyunk bízva, hogy melyik tanítást milyen súllyal számoljuk a mérlegelésben. Van akinek az abortusz a heppje, vagy a vasárnapi munka, van akinek az elesettekhez való hozzáállás. Fogadjuk el egymás mérlegelésének az eredményét, szavazatát és törekedjünk arra, hogy amire a másik helyezte a hangsúlyt, az a saját politikai táborunkban is érvényre jusson!

A plébános sem mondhatja meg, kire szavazzunk. Támpontokat nyújthat, sőt kell is, de a döntést a hívő ember lelkiismeretére kell bíznia. Szokás mondani és én is egyet értek vele, hogy ne a pap miatt járjon az ember templomba, hanem Istenért. Valóban balgaság Istent elhagyni azért, amit nem ő tett. De mit csináljak, csukjam be a fülemet, mikor a pap beszél? Neki kéne a misén elhangzó evangéliumi észt értelmeznie, ő a Tanítóhivatal hangja. (Katolikus hitünk szerint a Szentírást nem egyénileg értelmezzük, hanem a Tanítóhivatal segítségével.)  Ha ő nem az Evangéliumot hirdeti és értelmezi, akkor jobb esetben felismerem, hogy nem arról beszél, amiről beszélnie kell és elmegyek olyanhoz, aki Istenről beszél. Rosszabb esetben viszont az jön le, hogy az Egyház megnyilatkozása sem jobb, mint egy párt sajtótájékoztatója. Azokat meg meg tudom nézni a tévében is...